Az önazonosság a kívül-belül egyensúlyáról szól.
Ha amit gondolunk és érzünk, azonos azzal amit teszünk és beszélünk, akkor a két világ egyensúlyban van. Ilyenkor jól érezzük magunkat az életünkben, nem érzünk terhesnek, kényszernek bizonyos helyzeteket.
Ha önazonos vagy, tudod ki vagy, milyen szerepet játszol önmagad és a családod életében, mivel akarsz foglalkozni. Jól érzed magad a bőrödben, nyitott, boldog ember vagy mások szemében is.
Az önazonosság legritkább esetben jön magától, a legtöbb ember számára egy önismereti úton való folyamatos haladásnak az eredményeként érkezik meg. A felismerések és a válaszok meglelése szinte mindig változással, a hiedelmek, berögződések elengedésével jár, ami sokszor fájdalmas lehet.
A felismerések megtétele után a változtatások elindítása a legnehezebb lépés, amikor az addig bennünk élő képeket, hiedelmeket, attitűdöket igyekszünk felülírni.
Az önazonosság hiánya viszont stresszt, szorongást és identitáskrízist okozhat. Ha nem tudod, ki vagy, a döntési helyzetekben könnyen eltévedhetsz, és úgy érzheted az életed minősége távol áll attól, amit valójában szeretnél. Ez hosszú távon kiégéshez, mentális krízishez, kapcsolati-és munkahelyi problémákhoz vezethet.
Mert ha nem lehetünk/vagyunk önmagunk, akkor folyamatos stresszben, megfelelési kényszerben kell élnünk, esetenként hazugságokba bonyolódnunk, és a külvilág felé egy nem valós életet élnünk. Eközben viszont a rengeteg mikro jelzést küldünk a környezetünk számára, amiből sejteni lehet, hogy miben színlelünk.
Ha rálátunk önmagunkra, megismerjük adottságainkat, képességeinket, felismerjük határainkat, és azokat meg is szabjuk, akkor vállaljunk életünkben a kockázatot és a felelősséget gondolatainkért, tetteinkért, és egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb világot teremthetünk magunk és a környeztünk számára.
„ A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz az álmodik. Aki befelé néz fölébred.”
C.G.Jung
