Mentális egészségünk fontosságát már régóta ismerjük.

Az, hogy testileg mennyire vagyunk jól, szervesen összefügg azzal, hogy lelkileg milyen állapotban vagyunk. Ez az egység határozza meg az életminőségünket, mert akár testi, akár lelki bajok kínoznak, azt szoktuk mondani-nem vagyunk jól.

Választásaink sokasága a sorsunk alakulásának alapkövei. Vagy tudatosan, vagy tudattalanul hozzuk meg döntéseinket, élünk egyes lehetőségekkel, vagy elvetjük azokat.

Vannak lehetőségek, amiket azért kapunk, hogy segítsenek a határszabásban, a „nem” kimondásának a megtanulásában. És vannak olyanok, amik arra ösztönöznek, hogy nyitottan, és bátran induljunk el egy másik, új cél felé. Sokszor nem látjuk előre, hogy az éppen adódó lehetőség melyik utat kínálja, de az biztos, hogy aki passzívan él, és nem vállalja fel a saját életéért, választásaiért a felelősséget, arra igaz a Senecai mondás: „ Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja melyik kikötő felé tart.”

A határhúzás azért nagyon fontos, mert ha te nem ismered fel, vagy nem jelzed másoknak, hogy bizonyos helyzetek, magatartásminták számodra nem elfogadhatóak, akkor először csak kényelmetlenül fogod érezni magad az életedben, de ezek a kényelmetlenségek idővel ártó behatássá válnak. Világosan ki kell jelölni a kereteket, mit hogyan szeretnél, vagy tudsz elfogadni, így mások is pontosan láthatják mire lehet számítani veled kapcsolatban. Ha ezt nem teszed meg, belecsúszhatsz  abba, hogy azt közvetíted a környezetednek, számodra sok minden elfogadható. Ilyenkor kihasználhatnak, nem becsülnek meg, és belesodródhatsz számodra méltatlan helyzetekbe. Minden ilyen eltűrt helyzet megismételhető, ezért természetesnek veszik, ezek alapján a metódus mintává válik.

A nemet mondás művészete.

Ha nehezen megy a nemet mondás, az sokszor adódhat konfliktuskerülésből, a másik elvesztésétől, vagy haragjától való félelemből. A gyermekkori traumák megélése, az alacsony önbecsülés, vagy gyenge önérvényesítő képesség is szerepet játszhat a határok kitolásában. Fontos azonban, hogy ne indulatból húzzunk  meg egy határt, mert az büntetésként hathat, nem a valós önbecsülésünkön alapul.

Ha meghúzod a határaidat, ezzel megtiszteled önmagad, és kizárod az életedből az elveiddel ellenkező, a testi-lelki jólétednek ártó személyeket, eseményeket, lehetőségeket. Az én határok kijelölése a saját döntéseid feletti önrendelkezés, egészséges önbecsülés elengedtethetetlen alapfeltétele. A görcsös határszabás viszont a rugalmatlanság jele. Fel kell ismerni azt is, mikor és miben tehetsz úgy engedményeket, hogy ne sérüljenek az érdekeid, de az adott helyzetben mindenki jól érezhesse magát.

„Bölcsen kezelve a „nem” az önazonosság eszköze, egyfajta pajzs az ellen, hogy kihasználjanak. Gyakran bátorság kell ahhoz, hogy kimondjuk. Nehezen fogadják majd, de a határok kijelölése felszabadító.”

Judith Sills