Lelki ellenálló képesség, rugalmasság.
Nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is szükségünk van ellenálló képességre, teherbírásra. Ez a traumák, a stressz hatékony kezelését teszi lehetővé, és a gyors regenerálódást. Mit értünk ez alatt?
Az életkörülmények változásához való gyors alkalmazkodás, a krízisek utáni talpra állás képességét, a nehézségek tapasztalatkénti megélését. Akinek jó a lelki rugalmassága, az egyfajta érzelmi szabályozással stresszhelyzetben kontrollálni és kezelni tudja az érzéseit.
Az emberek csak egy kis hányada születik fejlett mentális ellenálló képességgel, azonban ez megfelelő módszerekkel egy fejleszthető, tanulható viselkedés-és gondolkodási minta, amit tudatos gyakorlással erősíteni lehet.
Akik ellenállóbbak a lelki nehézségekkel szemben, azok hatékonyabban kezelik a magánéleti, munkahelyi, társadalmi kihívásokat.
A legtöbb élethelyzet nyitott, bizonytalan, ezért a gyors alkalmazkodási képesség a kulcs egyes mélypontokból való kiemelkedéshez.
Az önismeret fontossága a rezíliencia fejlesztésében.
Az önismeret azért nagyon fontos a rezíliencia fejlesztésében, mert mindenkinél máshol vannak a határok, mindannyian más-más megküzdési stratégiával tudunk azonosulni.
Egy-egy sokkszerű hatás után -ami lehet anyagi veszteség, betegség, baleset, szerettünk elvesztése- van aki gyorsan összeszedi magát. Ezek az emberek rövid idő alatt találnak kiutat a helyzetből, nem hagyják, hogy a probléma maga alá gyűrje őket, megtalálják a megfelelő kapaszkodókat. Mások hosszú időn keresztül a nehézség súlya alatt görnyednek, nyalogatják a sebeiket, nem tudják hogyan tovább, kapaszkodnak egy széthullott élethelyzetbe. Az önsajnálat pár napig megengedhető, de ha hosszabb időn keresztül tart, elveszi az energiát és elviszi a fókuszt a következő lépések megkeresése, megtalálása elől, egy megrekedt helyzetet teremt. Pedig előbb-utóbb tovább kell lépni.
Ha tudjuk, hogy milyen lelki rugalmassággal rendelkezünk, akkor tehetünk azért, hogy fejlesszük a „kelj fel Jancsi” képességünket, amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a rezílienciánk nem megfelelő.
Minél tovább maradunk lelkileg az adott krízishelyzetben, annál több negatív érzés kötődik majd bármely hasonló szituációhoz, ami befolyásolhatja, hogy a további nehézségeket hogyan tudjuk átvészelni.
A megküzdési képességet fejleszteni lehet, ezek hatékony eszközök hozzá.
1. Először is egy valós önképet kell kapnunk magunkról valamilyen önismereti módszer segítségével. A reálisan felmért képességek tudatában mozgósítani tudjuk rejtett erőforrásainkat, vagy éppen szembesülhetünk azzal, mi az amit külső segítséggel tudunk csak megteremteni.
2. Pozitív önkép kialakítása, hiszen mindenkinek vannak erősségei, amikkel fel tudja vértezni magát.
3. Kommunikációs készség javítása, hogy pontosabban meg tudjuk fogalmazni a gondolatainkat.
4. A hirtelen felbukkanó érzéseink, indulataink tudatos kontrollálása.
5. Humor is kell az élethez, kisebb akadályok esetén ez a fajta hozzáállás gyorsan kibillenthet minket egy negatívnak ítélt helyzetből.
6. El kell fogadnunk, hogy a fájdalom, veszteség az valós, nem szabad sem bagatellizálni, sem túlsúlyozni.
7. Arra kell koncentrálni, amit befolyásolni tudunk az adott helyzetben, mert amire nincs ráhatásunk -pl.: egy szerettünk elvesztése-azt el kell fogadnunk, fel kell dolgoznunk. A mi lett volna ha…. Nem visz előre.
8. Fókuszváltás, új szemszögből megvizsgálni a nehézséget. Sok esetben így rájövünk, hogy van pozitívuma is a szituációnak.
9. Apró lépésekben gondolkodjunk, és ha szükséges kérjünk segítséget.
A felgyorsult világban sokkal több inger ér minket, sokkal gyorsabbak a változások, ezért elengedhetetlen, hogy felkészültek legyünk rá.
„Fontosabb, hogy mit gondolunk magunkról,
mint, hogy mások mit gondolnak rólunk.”
Szilárd Leó






