Választásaink sokasága a sorsunk alakulásának alapkövei. Vagy tudatosan, vagy tudattalanul hozzuk meg döntéseinket, élünk egyes lehetőségekkel, vagy elvetjük azokat.
Vannak lehetőségek, amiket azért kapunk, hogy segítsenek a határszabásban, a „nem” kimondásának a megtanulásában. És vannak olyanok, amik arra ösztönöznek, hogy nyitottan, és bátran induljunk el egy másik, új cél felé. Sokszor nem látjuk előre, hogy az éppen adódó lehetőség melyik utat kínálja, de az biztos, hogy aki passzívan él, és nem vállalja fel a saját életéért, választásaiért a felelősséget, arra igaz a Senecai mondás: „ Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja melyik kikötő felé tart.”
A határhúzás azért nagyon fontos, mert ha te nem ismered fel, vagy nem jelzed másoknak, hogy bizonyos helyzetek, magatartásminták számodra nem elfogadhatóak, akkor először csak kényelmetlenül fogod érezni magad az életedben, de ezek a kényelmetlenségek idővel ártó behatássá válnak.
Minden ilyen eltűrt helyzet azt üzeni a környezetednek, hogy a szituáció elfogadható, megismételhető, ezért természetesnek veszik, ezek alapján a metódus mintává válik.
Ha nehezen megy a nemet mondás, az sokszor adódhat konfliktuskerülésből, a másik elvesztésétől, vagy haragjától való félelemből. A gyermekkori traumák megélése, az alacsony önbecsülés, vagy gyenge önérvényesítő képesség is szerepet játszhat a határok kitolásában.
Ha meghúzod a határaidat, ezzel megtiszteled önmagad, és kizárod az életedből az elveiddel ellenkező, a testi-lelki jólétednek ártó személyeket, eseményeket, lehetőségeket. Az én határok kijelölése a saját döntéseid feletti önrendelkezés, egészséges önbecsülés elengedtethetetlen alapfeltétele.
„Bölcsen kezelve a „nem” az önazonosság eszköze, egyfajta pajzs az ellen, hogy kihasználjanak. Gyakran bátorság kell ahhoz, hogy kimondjuk. Nehezen fogadják majd, de a határok kijelölése felszabadító.”
Judith Sills
